A világtérkép egy olyan kép, amelyet már milliószor láttál, sőt talán még a fejedben is megjegyezted. Tehát amit látsz, az a kontinensek és egy víztömeg. Ez a víz a tenger, és a térképre nézve úgy tűnik, hogy ez egyetlen nagy víztömeg.

Így az emberek nevet adtak az egyes régióknak, megkönnyítve a szállítást és a tanulmányozást. Így megdöbbenve fedeznénk fel, hogy a óceánok Ők biztosan nem testvérek, és biztosan nem unokatestvérek, de még csak nem is rokonok!

A Csendes-óceán és az Atlanti-óceán közötti gát.

Szaporítás

A Csendes-óceán és az Atlanti-óceán közötti határ nagyon érezhető, olyannyira, hogy úgy tűnik, mintha egy láthatatlan fal lenne közöttük. Valójában két különböző világról van szó, aminek semmi értelme.

Hiszen ismerjük a vizet. Ha egy kanál vizet teszünk egy már teli pohárba, a víz eggyé válik. Nincs osztódás. Tehát ezt a logikát alkalmazzák az óceánokra, de ez nem helyes.

Miért történik ez? Tudjuk, hogy nincs láthatatlan fal, és azt is, hogy a víz folyékony. Mi akadályozhatja meg a vizek keveredését? Alapvetően lehetséges, hogy különböző típusú vizek vannak. Az Atlanti- és a Csendes-óceán sűrűsége, kémiai összetétele, sótartalma és egyéb jellemzői eltérőek.

Haloclines

Ha meglátogatnánk az óceánok közötti határvonalat, a különböző fizikai és kémiai jellemzők miatt jól látható határokat láthatnánk. Ezeket a határokat óceáni vonalaknak nevezik.

A halocline-ok, vagyis a különböző sótartalmú víztestek közötti szélek valóban lenyűgözőek, és pontosan ezt látjuk, amikor a Csendes- és az Indiai-óceán találkozását nézzük.

A híres felfedező, Jacques Cousteau vette ezt észre, amikor a Gibraltári-szorosban búvárkodott. Arról számolt be, hogy a különböző sótartalmú vízszintek egyértelműen kettéválni látszottak. Mindkét oldalnak megvolt a maga növény- és állatvilága is.

A haloklinák akkor jelennek meg, amikor az egyik és a másik sótartalom közötti különbség meghaladja az ötszörösét. Más szóval, az egyik víztestnek ötször sósabbnak kell lennie, mint a másiknak ahhoz, hogy észrevegyük a jelenséget.

Akár otthon is létrehozhatsz egy haloklint! Csak tölts meg egy poharat félig tengervízzel vagy színes sós vízzel, majd fejezd be a pohár feltöltését ivóvízzel. Ebben az esetben az egyetlen különbség az, hogy a haloklint vízszintes lesz. Az óceánban a haloklint függőleges.

Sűrűség és tehetetlenség

Tehát, ha emlékszel a középiskolai fizikaórákra, akkor emlékszel, hogy a sűrűbb folyadék a tartály alján marad, míg a kevésbé sűrű folyadék a tetejére kerül. Ha ez ilyen egyszerű lenne, akkor az óceánok közötti határ nem függőleges, hanem vízszintes lenne. A köztük lévő sótartalom is sokkal kevésbé lenne észrevehető, minél közelebb kerülnek egymáshoz az óceánok. Tehát miértnem történik meg?

Először is, a két óceán sűrűsége közötti különbség nem olyan nagy, hogy az egyik felfelé, a másik lefelé menjen, de ahhoz elég, hogy ne keveredjenek. A másik ok a tehetetlenség. Az egyik tehetetlenségi erő az úgynevezett Coriolis-hatás, amely akkor jelentkezik, amikor egy rendszer egy tengely körül forog.

Így ebben a rendszerben mindenre érvényesül a Coriolis-hatás is. Erre példa, hogy a bolygó a tengelye körül forog, és a Földön minden érzi ezt az erőt, képtelenné válik arra, hogy a keringés során egyenes vonalban mozogjon.

Ezért nem keveredik a Csendes- és az Atlanti-óceán áramlási iránya! Tehát mind fizikai, mind kémiai válaszunk van erre a kérdésre, ha legközelebb valaki felveti.